Nem voltam eddig nagy blogger. Volt ugyan néhány próbálkozásom, de idővel mindegyik elhalt. Nem akarok hát most nagy terveket szőni, csak írni... Most éppen egy aktualitásról, ami hiszem, sokaknak bátorító lehet, akik nehézségekkel küzdenek. Tudom miről beszélek, mert magam is kényszerűen átéltem párs
zor a megtöretés gyötrelmét, s tudom mennyit jelent egy jó szó, bíztató pillantás vagy együttérző érintés.
Szóval Chile, bányaomlás, mélyben rekedt emberek. SZERENCSÉTLENSÉG. Így mondjuk. Két hónapnyi gyötrő várakozás... Először a kétségbeesés, majd a remény hetei. A chilei bányászok balesete majd csodásan szerencsés megmenekülése hónapokig vezető hír volt az egész világon. Történetük azonban sokkal több annál mint harminchárom ember kemény megpróbáltatása, amelyet gondolom előbb-utóbb megfilmesítenek - e felől nincs kétségem. Hogy két hónapon keresztül mit éltek át valójában, rajtuk kívül tán senki sem tudja meg soha. Szabadulásuk azonban élő bizonyság az isteni gondviselésre, s arra, hogy a hit ereje képes életbentartani bennünket a legabszurdabb helyzetben is. A következő infókat e-mail-ben kaptam:
A CBN News arról számolt be, hogy a chilei bányából kimentett bányászok többsége mély lelki életről és az Istenben való töretlen hitről tettek bizonyságot. A riport azt is megjegyzi, hogy mindannyian egyetértettek abban, hogy a hitük tartotta őket épségben és biztonságban azalatt a 70 nap alatt, amíg a föld mélyében voltak.
A riport szerint a mentőkapszulából kilépő bányászok minegyikének pólóján ugyanaz a felirat volt olvasható: "Köszönöm Uram”. A póló hátulján pedig ezek a szavak álltak: „Neki legyen dicsőség és tisztesség”, a 95. zsoltár 4. sorát idézve, ami azt írja: „Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai”. Végül a póló ujján pedig „Jézus” neve szerepelt.
Mario Sepúlveda, a második dolgozó, a kapszulából kilépve ezt mondta: „Isten és az ördög harcolt felettem, és Isten győzött. Mindvégig tudtam, hogy ki fognak hozni. Mindvégig hittem az itteni chilei szakemberekben és a Nagy Teremtőben.”
A negyedik felszínre lépő bányász, Carlos Mamani, azonnal letérdelt, ahogy kijött a kapszulából, majd az égre mutatott, hálát adva Istennek, és ugyanígy tett Omar Reygadas, akinek egy Biblia is volt a kezében, a sisakjára pedig feirat hirdette: „Isten él”
Egy másik riport megjegyzi, hogy a 19 éves Jimmy Sanches még a bányában rekedve írt egy levelet, amit felküldtek a felszínre, ezzel a szöveggel: „Valójában 34-en vagyunk, mert Isten soha nem hagyott el minket itt lent.
Ha most te is az aktuális bányád gyomrában ülsz, akkor a chilei bányászok története neked is szól! Soha nem vagyunk elég mélyen ahhoz, hogy Isten szeretete ne érne utol bennünket. Elküldte értünk a mentőkapszulát, s csak arra vár, hogy a mennyig repítsen vele! Szóval, ha még nem tetted volna, itt az ideje, hogy beszállj és fölgyere a mélyből...
szeretettel,
dei